A zivatarokról általában:
A zivatarok nagyon gyakran fordulnak elő a világ-, és természetesen Magyarország időjárásában is. Zivatarok egész naptári évben előfordulhatnak, ám legfőbb megjelenési idejük a nyári hónapok, nagyjából április-szeptember az a határidő amikor gyakorinak lehet mondani ezeket a légköri jelenségeket. A legritkábbak pedig télen, hiszen hideg van, a légkör energia szintje igen alacsony (általában). De mint mindenhol, itt is vannak kivételek, emlékezzünk csak vissza 2009 karácsonyára, amikor is az országban többfelé észleltek zivatarokat, kisebb jégesőket, sőt még szupercellát is. A zivatarok kritériumai egyszerűek, gomolyos szerkezetű felhőből záporszerű csapadék hullik, villámtevékenység kíséretében. Fontos, hogy ha nincs villámtevékenység, vagy már hosszú ideje nem hallottunk dörgést, akkor az már csak zápor lehet. A zivataroknak több fajtája létezik, általában minden fajtájuk megjelenik 1 naptári éven belül Magyarországon is.
Az egycellás zivatarok a "legártalmatlanabbak", bár olykor ezek is igen nagy kárt tudnak okozni. Ezek a fajta zivatarok igazából sem frontokhoz, sem ciklonokhoz nem köthetőek. Helyi hatások miatt (például orográfia) alakulnak ki, és általában nem-, vagy csak nagyon lassan mozognak, éppen emiatt lehetnek igazán veszélyesek, hiszen 1-1 hosszú életű (Pulse-type) zivatar akár több órán át is fennmaradhat egy adott helyiség fölött és így ott igen jelentős mennyiségű csapadék hullhat, illetve komolyabb, hosszú időn át tartó jégeső is lehet. Nyáron gyakoriak az anticiklonok hazánk felett, ilyenkor egész napos napsütés jellemzi az időjárást, ebből kifolyólag a légkör energiatartalma is igencsak megnő. Ám ez még nem elegendő zivatarok kipattanásához. Általában az anticiklonokon belül igencsak száraz a levegő, és mint tudjuk a felhőképződéshez, így zivatarok létrejöttéhez is kell egy bizonyos mennyiségű nedves levegő. Amíg ez nincs meg, addig lehet akármennyi energia is a légkörben. Ám abban a pillanatban, mikor a nedvesség eléri azt a bizonyos szintet, akkor már semmi sem állhat a feláramlások útjába, és készen is vannak a zivatarok. Ezeken a napokon először a hegyvidékeken szoktak megjelenni az első zivatarok, hiszen ott kevesebb nedvesség is elegendő az orográfia miatt. Egy másik eshetőség, ha nedvességi konvergencia jelentkezik egy bizonyos terület felett, ilyenkor ott is könnyebben megy a zivatarok kipattanása, a konvergenciavonal mentén pedig sorra pattoghatnak ki az új zivatarok, mint a popcorn a mikróban. Az efajta zivatarok a nap lenyugvását követően hamar elhalnak, hiszen gyorsan csökken az energiaszint.
A többcellás, (multicellás) zivatarok már jóval összetettebb légköri képződmények egycellás társuknál. Ezeknek a létrejöttéhez már sokkal több tényezőnek kell megfelelni a légkörben. Elegendő nedvesség (több, mint az egycellás zivatarokhoz) elégséges szélnyírás, elegendő energia, illetve utóbbi 2 megfelelő egyensúlyának is jelen kell lennie. Ezek már általában frontokhoz, ciklonokhoz, hidegrövényekhez köthetőek hiszen az anticiklonokban legtöbbször nincs, vagy csak nagyon alacsony a szélnyírás. A fejlettebb multicellás zivatarok már igen heves fokozatot is elérhetnek, és általában peremfelhővel érkeznek. Kísérheti őket igen heves kifutószél (60-70KM/H fölött ) heves jégeső (jégátmérő a borsónagyságútól akár a 3-4 centisig) és heves felhőszakadás is. Tuba, tornádó ezekhez még nem kapcsolódhat, csak nem mezociklonális változatban. Olykor igen heves villámtevékenység kísérheti őket, így éjszaka igen szép látványt tudnak nyújtani.A sebességük a lassútól az egészen gyorsig terjedhet.
A szupercellák a legfejlettebb különálló zivatarok. Kiterjedésük igen nagy is lehet, ám kisebb példányok is előfordulhatnak. Ezek a zivatarok a viharvadászok és minden bizonnyal a tudósok kedvence is, hiszen ezek okozzák az igen sok kárt okozók mezociklonális tornádókat is. Ám károkozásért nem feltétlenül kell leereszteniük 1-1 felhőtölcsért. A szupercellák (akármilyen kis kiterjedésűek is) nagyon gyakran rengeteg kárt hagynak maguk mögött. Ezek a zivatarok önmagukban képesek olyan károkra, mint 1 gyengébb tornádó. A heves események teljes spektruma előfrodulhat környezetükben. Az igen heves kifutószéltől (akár 100-120 KM/H-s lökések) a szignifikáns heves jégesőkig ( jégátmérő 3-5 centiméter, és e felett [akár 10 centiméter felett is] ) bármit produkálhatnak. Természetesen heves felhőszakadás is előfordulhat. A leggyakoribb talán a kalsszikus szupercella, és általában ez okozza a legtöbb kárt is. Egy másik nagyobb fajta a HP (High Precipitation) szupercella, mint a nevében is látni bőséges csapadékkal, és gyakran igen nagy jégesővel jár. A 3 fajta pedig az LP szupercella, ennek a létrjeöttét a kevesebb nedvesség okozhatja. Létrejöttükhöz igen sok feltételnek kell megegyeznie a légkörben. Viszonylag nagy szélnyírás, jókora energia, elegendő nedvesség, megfelelő feláramlások amiket már nem nyírnak szét a magas szélnyírás értékek. És ezek mellett más, egyéb tényezők is szükségesek mint például helikalitás, örvényesség stb. Élettartamuk általában igen hosszú, akár több órán át is tarthat és akár több száz kilómétert is megtehetnek.
A képen egy zivatar kialakulása ,és fejlődése látható: 
Ezen a képen egy szupercellás zivatarfelhő látható a világűrből. A képen jól megfigyelhető a túlnyúló csúcs ,ami az extrém erős feláramlásokat jelzik: 
Szupercellás zivatarfelhő:
Ejtsünk egy pár szót a szupercellás zivatarok jellegzetes ismertető jegyeiről. A szupercellákleggyakoribb ismertető jelei: mezociklon/falfelhő/peremfelhő/downburst/microburst.
Mezociklon (mesocyclone): A szupercellák főfeláramlási tornya, és forgó mozgást végez.A feláramlásokat és a hozzá kapcsolódó a heves be és feláramlások miatt fellépő alacsony légnyomást nevezzük mezociklonnak. A mezociklonból jön létre a mezociklonális tuba/ tornádó. Általában a mezociklon a klasszikus szupercelláknál jelenik meg. A radaron egy kampó jelenik meg (hook echo), ami már komoly tornádóra is utalhat.
Mezociklon:
Falfelhő (wall cloud): Keletkezése úgy zajlik, hogy a zivatar intenzívebbé válásával egyre nagyobb területről szívódik a zivatarfelhőbe a levegő, így a csapadékhullás miatt igencsak átnedvesedett alacsonyan fekvő légrétegek levegőjéből is kerül bele valamennyi. A falfelhő részben mezociklon is ,de gyakran normál multicellás zivataroknál is megjelenik.
Falfelhő: 
Peremfelhő (shelf cloud):
A peremfelhő a szupercellák egyik jellegzetes felhőformája (de természetesen más zivataroknál is gyakran megfigyelhető), ami az intenzív konvektív vonal vezető élén jelenik meg. A peremfelhő akkor alakul ki a zivatarokban , amikor a cellákból kifutó és előrenyomuló gust front a viszonylag meleg, nedves levegőt felfelé tolja.
Peremfelhő: 
